Zirc és én

Karomba zártalak
S átadtam álmaim neked.
Karomba zártalak s vártam,
Vártam, mikor jön el a kikelet.
Még most is várok, pedig már elmúlt a tél.
Vártam rád is, de te sosem jöttél.
Eldobtam mindent, mi rég enyém volt
Feladtam életem, a terv megvolt.
Most mégis keserv és bánat tölt el
Félek már sosem lelem meg azt, mit oly rég elvesztettem.
Mi történt velem, hová lett a régi én?
Feledésbe merült az álmok tengerén.
Találj már rám, én nem kereslek tovább
Kárba veszett érzem, az összes elmondott imám.
A drága város, a kedves emberek...
Otthonom volt, most sehol sem lelem.
Talán már nem is vagy az enyém
Talán sosem voltál az..
Mégis most arra kérlek, hozd el nekem a tavaszt.
Én itt vagyok, engem megtalálsz
Keress tovább, én várok rád!!!
Drága város, kedves emberek,
Talán egyszer még visszatérhetek.
Azt mondják a remény nem hal meg egykönnyen...
S én hiszem, e korszaknak nagy reform vethet véget.
Ha harc, hát legyen harc!
Véres küzdelem, mely a sötétbe hajt..
Én megvívom, s ha netán elvisz a vég
Tudd, a gyertya lángja örökké ég..