Az emberek folyton megkövetelték, hogy olyan legyek, amilyen nem akartam lenni.
És mivel sosem lettem olyan, amilyenre
szükségük lett volna, folyton csak elutasítottak.
Amíg kifejeztem egyéniségemet a sötét ruháimmal, nem tetszettem, de amint átlagossá váltam és beleolvadtam a környezetbe, sem lettem értékesebb tagja a társadalomnak. Csak egy lettem a sok közül. De én sosem akartam elveszi a tömegben. Mindig is szerettem volna lenni Valaki.
Csak önmagamnak tudtam bizonyítani értékességemet.
Ha nem jeleskedtem a tanulásban, senki voltam, és őszintén reméltem, ha ezen változtatok, talán én is lehetek még Valaki. De nem így lett.
Most osztályelsőként, egyetemre készülve sem érek semmit mások szemében. Az egyetlen véleményük rólam az, hogy bunkó vagyok, mert nem osztom meg velük tudásomat.
De hogyan is oszthatnám meg velük, a tudás az nem egy olyan dolog, amit el lehet küldeni e-mailben…
Most azért ítélnek el, ami nem vagyok, egy olyan céltalan, életunt fiatal, akit megelégeltem és eldobtam. Lecseréltem valaki másra, aki olyan, mint én most és már nem a fájdalom az egyetlen érzése, és a célja a menekülés. Élni akar, tervezni, jövőt akar, telet, szelet, hóvihart. Mert felfedezte az élet csodáit és szeretné meghódítani azokat.
De ismét rossz helyen keresi az utat.
Mert amikor életuntan, céltalanul boldog emberek közt élt, kinézték a többiek, mert nem tartozott oda. És ő maga is rájött, hogy az nem az ő világa volt és el is menekült onnan hamar.
De amikor rájött, hogy mégis olyan akart lenni kicsit, mint a társadalom, boldog és életteli, már elmenekült arról a helyről, ahol a magabiztossággal és a célokkal értékes az ember.
Most ismét rossz helyen keresi a választ a kérdéseire és nem érti, mért nem leli őket sehol.
Talán ott hever a válasz előtte. Talán csak nem veszi észre, mert olyannyira el van foglalva a keresésével.
De az biztos, hogy egyszer lerombolja a társadalmat. Porig égeti azt a rendszert, ahol az ember nem lehet egyszerre önmaga és a társadalom tagja is.
Ő már nem akar dönteni. Csak szeretne élni, és szeretné, ha rövidke életére emlékezne valaki, mert ő igenis értékes volt és egyedi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése