Csillag

Mindenki bánatos és már nincs kedve,
Nincs kedve lassan már élni sem
Az ablakból látni egy felhőt,
Az eget, melyből hullik az eső
Nyári zápor ugyan de mégis mindenkit,
Mindenkit elgondolkodásra kényszerít
Átgondolták mit hol hibáztak el,
Jóvá tenni már sajnos nem lehet
Szívek így aztán lassan szakadnak meg…
Bánat ül már mindenki szívén,
Könny csordul le az élet kék egén
Az eső pedig egyre csak hullik,
A csermely lassan folyóvá válik
Lassan kialszik egy fény,
A bánat lám megtörte szegényt
Megszakadt a szíve, csillag lett belőle.
Így a sötét égbolton lassan, lassan eluralkodnak a csillagok.
A hold már nincs egyedül.
Egy csillaggal barátságba kerül
Kiderül, ő is hibázott.
Fájdalma olyan nagyra hágott
Nem tudta elkerülni sorsát,
Az égbolton találta meg nyugalmát
Sötét van, de elállt a zápor,
Széttört szívek a domboldalon
Az emberekből fák lettek
Könnyük belehullt a folyómederbe
És az ég kék egén a csillagok csak világítanak..
Nincs már többé fájdalom...