kell jönnünk, nem vagyunk egyedül. Sosincs olyan hogy magányos. Mindenkinek ott van valaki. Aki mellett nem érzi magát egyedül. Akiben megbízik. Aki mellette áll. Az embernek szüksége van az érzelmekre, senkiből sem hiányozhatnak az emberi érzések, csak vannak, akik elfolyjtják, elrejtik magukban. De ettől függetlenül akkor is benne él, végigkíséri az életét. Nem szeretni, az szinte öngyilkosság. A legfontosabb szentiment mégis a szeretet, az érzelmi kötelék.
Az, hogy jelent neked valamit, érdekel, mi van vele, ha szomorú, te is az vagy, ha vidám, vele együtt nevetsz. Ragaszkodsz hozzá. Lehet ez egy szerelem, egy barát, egy ismerős, egy rokon, vagy akár egy névtelen személy, akit megláttál valamikor és érezted hogy ő az. Iránta nem tudsz közömbös lenni, mindig ott van benned ez az érzés. Hallod a hangját és megnyugtat, a szemébe nézel és látod benne magad. Amikor megpillantod mindig olyan furcsa hangvétel kerít hatalmába: elkezd hevesebben verni a szíved. Fontos a szeretet. Kell, hogy szeress és kell hogy szeressenek! Ami fontos az életben, az nem a személy, aki szeret, hanem az a tény, hogy szeretnek. Kell, hogy valaki adja át neked ezt az érzést, és kell, hogy neked is legyen ott valaki, akinek foghatod a kezét. Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek az
egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk. Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az aki szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen az életközpontja és ez nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire. A szeretet akarat nélkül semmi más, mint szentimentalitás. Az akarat szeretet nélkül semmi más, mint kegyetlenség. A szeretetnek és az akaratnak együtt kell járnia. A szeretet a hajlandóság az én kiterjesztésére, saját és mások lelki fejlődésének elősegítése érdekében. A szeretet önfejlesztési folyamat akkor is, ha célja másvalaki fejlődése. Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül. Szeretetünk csak erőfeszítés révén válik kimutathatóvá. A szeretet valójában nem egy érzés, hanem egy cselekvés. És szeretni nem lehet akarat nélkül. A szeretet munka. Szabadon választott rabszolgaság. És kinek dolgozik az, aki szeret? Annak, aki szeret. És honnan lehet valóban megtudni, hogy é
n szeretem-e a másikat? Hát meg kell kérdezni azt a másikat. A szeretetnek a másik ember a tesztje és sohasem én. Hiába mondom valakinek, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, ha az a másik azt mondja: mióta ismerlek, azóta nehéz az életem- akkor nem szeretem. És mondhatom valakinek, hogy én nem szeretlek téged, de ha a másik azt mondja:amióta ismerlek, azóta sokkal könnyebb az életem- akkor szeretem. Az utóbbi időben sok ember viselkedését figyeltem meg. Mindenki szereti a másikat, sokszor hallani azt, hogy szeretlek. De nem gondolják komolyan. Bele se látnak abba, hogy ezzel most milyen hatalmas súlyú tényt állítanak, jelentenek ki. Ez nem egy olyan szó amely mellett el lehet menni, ennek a szónak jelentése van! Csak mondják. Ez egy olyan érzet, amely nélkül nem lehet élni, amire mindenkinek szüksége van. Minden nap szól valamiről, olyan mint egy mese. És minden napnak van tanulsága, van értelme. Ha néha nem is egyértelmű, de ott van. Ott bújkál és jelentést ad a történteknek, ahhoz, hogy összeálljon a kép. Az, hogy megismerkedsz valakivel, hogy új ismerősre teszel szert, az sokat tud jelenteni, képes értelmet adni az életednek. Egy kapcsolat eleje. Egy próba, egy lehetőség arra, hogy kipróbáld, vele képes vagy-e együtt lenni, beszélni vele, megbízni benne, szeretni. Egy társ, egy barát, egy szerető, egy szerelem. Néha észre sem vesszük, milyen szoros kapcsolat fűz össze bennünket más emberekkel. Megismerjük őket, beszélünk velük, érezzük a kötődést. És egyszer eljön az a pillanat, amikor bevalljuk neki, hogy igenis kötődünk hozzá. Igenis jelent valami
t. Hogy ő egy igaz barát, egy társ, akiben meg lehet bízni, akire rá mered hagyni az életed perceit, amikor érzed azt, hogy neki ezt elmondanád, de másnak nem. Szereted. Ragaszkodsz hozzá és nem múlik el úgy nap, hogy ne gondoltál-e rá, mit érezhet, mire gondolhat, mit csinál, mi jár a fejében. Kötődsz hozzá és érdekel. Minden érdekel, ami vele kapcsolatos. Mert jelent valamit.
Tudod minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régebben testvérek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember a barátjától elszakad, tudja, hogy ez a változás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.
De akiben nincs meg a szeretet, az nem is ember. Mert a szeretet mindenkiben ott él, csak tudni kell használni és olyat kell szeretni aki megérdemli és képes is viszonozni.
Szeretni tudni kell, mert csak szeretve tanulunk meg szeretni.
A szeretet kérés nélkül ad, makacskodás nélkül elfogad, késlelkedés nélkül megbocsát, és csak saját elégtelensége miatt szenved.
"Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése