Ne kérdezd, megéri-e, mert még nem tudhatom. megbánni nem akarom, de úgyis megfogom

Összekutyultam a dolgokat. Az életem most jutott el a teljes feneketlenség tetejére. De mégis én most érzem magam a legboldogabbnak. Talán pont ebben a rendszertelenségben találom meg azt a rendszert, amelyet ezidáig kerestem?Pénteken kiderül. Ma sok dolgot megtanultam. Például azt, hogy mennyire fontos az őszinteség és a bizalom. És hogy nem szabad megbántani azt, akit szeretünk, mert azzal okot adunk neki arra, hogy kételkedjen, mennyire szeretjük. Nem szabad hazudni, de a hallgatás sem megoldás. Így hát ennek a sok okosságnak a fejében történt meg az eset. Remegő kezekkel, de végül is sok ember tudtára adtam az információt. Valóban hátsó szándékkal vágtam bele, de tudom, később ez is megbocsátásra talál. Elmondtam az igazat és megbocsátottam valakinek. Lehet, hogy majd új értelmet adhat az életemnek. Nem tudhatom. Nem tudhatom, mit hoz a holnap, de már nem aggódva figyelem a percek múlását. Hiszek benne, hogy ez most egy nagy utazás lesz, életeken át. Várom, hogy újra lássam. Várom, hogy elmondhassam, mit érzek. Várom, hogy ne bánts végre azért, aki vagyok. Én megbocsátottam, pedig nagy hibát követett el. Én is hibáztam, ő is. És most a két lélek egyesül egy délután erejéig. Vajon mi lesz a folytatás? Még én sem tudom. Felborult a rendszer és ez így jó. Majd ha akarom, kigubózom a szálakat, de addig is marad ez a fejetlenség, addig sem tudom, mi a feladat és nem bánt, hogy nem végeztem el. Majd pénteken.. majd akkor… majd gondolok rád. És már most elkönyvelem a sikert. Mert a szívem nem fáj. Most nem, most nem övezi bánat a bejáratát. Ünnepel. "Nem a magyarázatok visznek minket előre, hanem a bennünk lévő vágy, hogy előrejussunk."