Hajlamos az ember arra, hogy elhitesse magával, mennyire jó lesz az élete, milyen csudajó dolog vár rá. Beleéli magát, és már várja azt a pillanatot, amikor elérkezik a remélt, már régóta várt boldogság. De egyszer csak, váratlanul az élet ellene fordul, és csoda helyett csupa rossz érzés árasztja el szegény lelkét. Kiábrándult lesz. Pedig én úgy reméltem! - mondja, de hiába, a rossz már megtörtént. Bár ne élte volna bele magát, bár ne úszott volna oly hevesen a boldog kék hullámok között. Most hol tart? Szörnyen érzi magát. És keresve sem talál vigaszt, mert neki az a boldogság kell, amiről éjjelente álmodott, amiben hitt, amiben remélt, hogy egyszer majd érte jön, és magával viszi oda, ahol tövisek és rózsák teremnek, és esténként lágy szellővel árasztja el a partot a kellemes, lány nyári szellő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése