
"A Zahir arabul azt jelenti: látható, jelenlévő, valami, amit nem lehet nem észrevenni. Valami vagy valaki, amivel vagy akivel ha egyszer kapcsolatba kerülünk, lassacskán elárasztja az elménket, míg végül már semmi másra nem tudunk gondolni. Ez lehet szentség, vagy őrület." van egy személy, aki csak feltűnik előtted és része lesz az életdnek. nem ismered, nem beszélsz vele, nincs róla különösebb véleményed. nem tudsz róla semmit sem. csak látásból ismered. de ott van mindennap, ahol te is dolgozol. ám egyszer eljön az a perc, amikor a helyzet úgy kívánja, hogy beszélj vele. ez a beszélgetés azonban nem várt érzéseket hoz elő benned. hamarosan bánod, hogy nem egy körben mozogsz vele, mert érdekel téged ez a személy, mert megérintett. a viselkedése olyan hatással volt rád, hogy elhiszed, képes lennél változni is miatta, akár jobban megismerni önmagad. ha többet lennél vele… de nem beszéltek. telik az idő. néha ráköszönsz, amikor látod a folyosón elsuhanni, mint egy árnyat. de akárhányszor megpillantod őt, szemedben mindíg látni fogod azt a fél órát, amelyet akkor átéltél… lassan ár te is tudod, hogy képes vagy változni nélküle is, mert ő csak azért kellett, hogy útnak indítson téged. ha pedig valóban jelentett neked valamit az a rövid időtartam, később lehetsz te is egy olyan személy, aki egyszer egy napon váratlanul belép más életébe és változásokat idéz elő benne…
"Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése