Karácsonyt várva

Az első hó leesésével, a karácsonyi vásár megnyitásával sokak szíve kezd el hevesebben verni. Már érzik a közelgő ünnep kellemes, lágy illatát, s a másik ember lelkéből áradó hatalmas szeretetet. Lassan elcsendesednek az utcák, a zajos szórakozóhelyek bezárják kapuikat előttünk. Mindannyian hazatérünk, hogy otthon, meghitt környezetben adhassuk át magunkat az ünnep varázsának. Ha csak egy napra is, de beköltözik mindannyiunk szívébe a szeretet.

Eloltjuk a lámpát, meggyújtjuk a gyertyát, s annak fényében sugárkoszorút von a szeretet a karácsonyfa köré gyűlt családra. Az emberiség talán egyik legnagyobb ünnepe ez, a szeretet ünnepe. A karácsony mindig megmutatja, hogy mi a célja aprócska kis életünknek. Ez a cél a szeretet felismerése. A világot alkotó tudat ezen az éjszakán maga is mintha alászállna közénk és szétáradna köztünk. Az emberek összekapcsolódnak egymással s így le tudják győzni az őket körülvevő akadályokat. Ha magunkba tekintünk ezekben a napokban, akkor az életünk más jelentőséget, más értelmet kaphat. A legfontosabb dolog az, hogy fel tudjuk ismerni, a szeretet az egyetlen erő, amely méltóságot és varázst ad az emberi életnek. Így eggyé tudunk válni azzal az erővel, ami azonos azzal, amit szeretetnek nevezünk. Amikor a karácsony szelleme megérint minket, új csodák történnek az emberi élet apró kis világaiban. Az életben minden egyes pillanat fontos és megismételhetetlen, - de ha szeretet veszi körül, akkor múlhatatlan is. Ezen ünnep fénye mindig arra világít rá, hogy az észre kell vennünk, mi célból vagyunk itt a földön, - ez az egész csak azért van, hogy megtanuljunk egy aprócska hitet, egy óriási szabadságot, amit úgy neveznek: S Z E R E T E T.

"Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat."