2008. december 8., hétfő
Édes áldozat
Felébredtem, s lám életben vagyok
Nem választott el sok a haláltól
Ott a kés az asztalon, mely életlen
Már csak az álmaim tartanak életben
Mi értelme, ha csak szenvedés vár rám?
Ha nem nyílhat panaszra sem a szám?
Hogy lábalhatok ki mindezekből?
Segíts, félek a világ összedől.
Valaki vigasztaljon meg
Mondd, hogy még nem érhet véget
Én csak a színpadon hallhatok meg
Milyen lesz majd a végítélet?
Mit mondanak majd a többiek?
Tudod, akkor már nem érdekel
Senki sem tudja, hol a határ
És azt sem, mi az öngyilkosság
Sosem éreztem úgy, mint most
Valahogy minden kép összemosódott
Csak érne már véget ez az egész
És lenne minden olyan, mint rég
Édes áldozat ez mások számára
Úgy érzem, most életben maradtam
Hol a remény, hol találom?
A fényben talán kiutat találok
S ott egy létrán felkapaszkodom…
S minden jobb legyen, csak azt kívánom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése